A kontármunka felismerése
A villamos szerelés hibái gyakran nem azonnal jelentkeznek. Egy berendezés attól még lehet veszélyes, hogy „működik a villany”, világít a lámpa és nem old le a kismegszakító.
A szakszerűtlen villamos munka felismerésének egyik legfontosabb jele, ha a kivitelezés nem átlátható, nem dokumentált, nem mérhető és nem visszaellenőrizhető.
Figyelmeztető jelek a kivitelezésben
Figyelmeztető jel lehet többek között:
- hiányzó vagy nem megfelelő védővezető;
- szabálytalan PEN-, PE- vagy N-vezető kialakítás;
- szabálytalan sodrott kötés, laza vagy nem megfelelő kötés;
- túlterhelt, alulméretezett vagy melegedő vezeték;
- nem megfelelő túláramvédelmi készülék;
- hibásan kiválasztott vagy bekötött áram-védőkapcsoló;
- hiányzó vagy szabálytalan földelés és védőösszekötés;
- rendezetlen, jelöletlen vagy szakszerűtlen elosztóberendezés;
- különböző vezetékanyagok vagy keresztmetszetek szakszerűtlen összekötése;
- a szükséges villám- vagy túlfeszültség-védelem hiánya;
- sérült, barkácsolt vagy rendeltetésellenesen használt villamos szerkezet;
- olyan javítás vagy átalakítás, amely után nem történt megfelelő ellenőrzés és mérés.
A kontármunka sokszor kívülről nem látható
A legveszélyesebb hibák jelentős része falban, kötődobozban, elosztóban vagy más burkolat alatt található.
Ezért egy villamos berendezés állapotát pusztán fényképről vagy szemrevételezéssel nem lehet teljes bizonyossággal megítélni.
A megfelelő ellenőrzéshez szükség lehet:
- a berendezés azonosítására;
- burkolatok és elosztók szabályos megbontására;
- kötések ellenőrzésére;
- terhelési viszonyok vizsgálatára;
- műszeres mérésekre;
- valamint a mérési eredmények szakmai kiértékelésére.
Az olcsó munka nem feltétlenül kontármunka – a nem igazolható munka viszont kockázat
A kivitelezés minőségét nem önmagában az ár alapján kell megítélni.
Sokkal fontosabb kérdés, hogy a kivitelező:
- rendelkezik-e a szükséges szakképzettséggel és jogosultsággal;
- ismeri-e és alkalmazza-e a vonatkozó műszaki követelményeket;
- megfelelő termékeket használ-e;
- dokumentálja-e az elvégzett munkát;
- elvégzi-e a szükséges ellenőrzéseket és méréseket;
- átadja-e a szükséges nyilatkozatokat és dokumentációkat;
- vállal-e felelősséget az elkészült villamos berendezésért.
A legfontosabb kérdés
Nem az, hogy: „Működik?”
Hanem az, hogy: „Biztonságosan, szabályosan és igazolható módon működik?”
A VÉSZ Egyesület célja nem a szakemberek megbélyegzése, hanem a veszélyes, dokumentálatlan és ellenőrizhetetlen villamos munkák visszaszorítása.
A jó villamos szerelés nemcsak működik. Mérhető, ellenőrizhető és szakmailag igazolható is.
További figyelmeztető jelek
Önmagában egyetlen körülmény sem bizonyítja, hogy valaki kontár módon dolgozik. Több jel együttes megjelenése azonban már indokolttá teheti az óvatosságot.
Gyanúra adhat okot például, ha a szakember látványosan többet fordít a megjelenésre, mint a szakmai eszközparkjára: nagy értékű gépjárművel érkezik, miközben a munkavégzéshez szükséges megfelelő minőségű kéziszerszámok, védőeszközök, mérőműszerek vagy dokumentációs eszközök hiányoznak.
A gépjármű értéke természetesen önmagában nem szakmai minősítési szempont. A kérdés az, hogy rendelkezésre áll-e mindaz az eszköz, amely az adott munkát biztonságosan, szabályosan és ellenőrizhető módon elvégezhetővé teszi.
„Pikk-pakk megvan”
Szintén figyelmeztető jel lehet a munkaidő következetes elbagatellizálása.
A szakszerű villamos munka nem kizárólag abból áll, hogy valamit felszerelünk vagy összekötünk. Az adott feladattól függően szükséges lehet:
Ha egy összetettebb villamos feladat már az első beszélgetésben minden előzetes felmérés nélkül „pikk-pakk”, „egy óra”, „ezt mindig így szoktuk” vagy „nem kell ezt túlgondolni”, érdemes további kérdéseket feltenni.
Hol van a mérőműszer?
Komoly figyelmeztető jel lehet, ha a villamos munkát végző személy nem rendelkezik az adott feladathoz szükséges hordozható villamos biztonsági célműszerrel, vagy a mérőeszköz pontosságának, ellenőrzöttségének és szükség szerinti kalibrálásának igazolása nem áll rendelkezésre.
A villamos biztonságot nem lehet csavarhúzóval, fázisceruzával vagy pusztán egy multiméterrel teljes körűen igazolni.
A szükséges vizsgálat típusától függően többek között szükség lehet:
- szigetelési ellenállás mérésére;
- védővezető-folytonosság vizsgálatára;
- hurokimpedancia mérésére;
- áram-védőkapcsolók műszeres vizsgálatára;
- földelési ellenállás mérésére;
- egyéb villamos biztonsági mérésekre.
„Papír nem kell hozzá”
Különösen komoly figyelmeztető jel, ha az elvégzett munkáról semmilyen dokumentáció nem készül.
Az adott munkától függően szükség lehet például:
- munkalapra;
- felmérési dokumentációra;
- árajánlatra vagy szerződésre;
- kivitelezői nyilatkozatra;
- mérési jegyzőkönyvre;
- felülvizsgálati dokumentációra;
- megvalósulási dokumentációra;
- átadás-átvételi iratokra;
- számlára.
A dokumentáció nem felesleges adminisztráció. Ez teszi utólag visszakövethetővé, ki, mikor, mit, milyen műszaki tartalommal végzett el, és milyen felelősséget vállalt érte.
A számla is része a történetnek
A rendszeresen, ellenszolgáltatás fejében végzett villamosipari tevékenység nem „szívességi barkácsolás”.
Ha jelentősebb – vagy akár rendszeresen kisebb – munkadíjak cserélnek gazdát, miközben nincs számla, szerződés, munkalap vagy más bizonylat, az nemcsak adózási kérdéseket vethet fel, hanem a későbbi garanciális, szavatossági és felelősségi igények érvényesítését is jelentősen megnehezítheti.
A „papír nélkül olcsóbb” végül könnyen a megrendelő számára válhat a legdrágább megoldássá.
Amikor előkerül a tervező, a műszaki ellenőr vagy a felelős műszaki vezető
Egy összetettebb kivitelezésnél teljesen természetes, hogy szóba kerülhet:
- villamos tervező;
- felelős műszaki vezető;
- műszaki ellenőr;
- villamos biztonsági felülvizsgáló;
- vagy más, megfelelő jogosultságú szakember.
Ha ezeknek a szakembereknek vagy a szükséges dokumentációknak az említésére a kivitelező hirtelen elveszíti korábbi magabiztosságát, minden további munkára „jövő decemberig betelik”, vagy feltűnően gyorsan szeretné befejezni az egyeztetést, az legalábbis indokolttá teszi, hogy a megrendelő még a munka megkezdése előtt tisztázza a szakmai felelősségi viszonyokat.
- Ki tervezi?
- Ki kivitelezi?
- Ki ellenőrzi?
- Mivel mérik meg?
- Mi készül róla írásban?
- Ki vállalja érte a felelősséget?
Ha ezekre világos és ellenőrizhető válasz érkezik, az jó jel. Ha minden válasz az, hogy „ezt nem kell ennyire túlbonyolítani”, akkor érdemes óvatosnak lenni.
